2012. december 31., hétfő

A cseh pálinka

Zikmund Jelínek halála után, 1916-ban, két fia  örökölte a „Zikmund Jelínek”  szeszfőzdét, melyben a több évszázados tradíción alapuló vizovicei lepárlással készültek a finom italok. A testvérek rövidesen különváltak. Rudolf  Jelínek (1892–1944)  kapta a rázovi üzemet, melyben a 30-as évek elején elkezdte az ortodox zsidó előírások szerinti kóser pálinkák főzését.

Ez a zseniális ötlet virágzóvá tette cégét. Annyira, hogy 1934-ben már az amerikai piacra is be tudott lépni, ahol az ottani zsidó közösségek kedvenc italává váltak termékei. Az 1938-ig terjedő pár évben az USA második legnagyobb külföldi szeszbeszállítójává vált a Rudolf Jelínek cég, de Csehszlovákia német megszállása után cége egyre nehezebb helyzetbe került, őt és családját is az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, amit csupán két gyermekük élt túl.

A háborút követően államosított üzemet, a rendszerváltást követően privatizálták és ennek során jött létre a mai Rudolf Jelínek részvénytársaság, melynek kiváló párlatai immár itthon is kaphatók. Találkozhatunk velük, többek közt, a Hrabal sörözőben, a Bohemia sörözőben, a Magyar Csehóban, a Jaromír sörözőben és a Colombo Pubban. A teljes választék kapható a Bohemia Sörszalonban.

Szöveg: Polgár László

2012. december 26., szerda

Hraballal a Bástyában


Az író egy májusi estén, egy praktikus műanyag szatyorral a kezében sétálgatott a budapesti Rákóczi úton. Ő az, semmi kétség! – állapítottam meg, nem a szemem káprázott.

Hrabal közben rápillantott egy kirakatra, aztán halkan mondott valamit a mellette lépdelő fiatalembernek és csendben folytatták utukat, baktattak tovább Rókus kórház felé a Rákóczi úti platánok alatt.

2012. november 15., csütörtök

D. Magyari Imre: Sörözés Hraballal


Nem tudom mi ütött belém akkor, nem vagyok odamenős típus, de Hrabalhoz odamentem. Hol máshol történt volna mindez, mint Prágában, az óvárosban, az Arany Tigrishez – U Zlateho Tygra – címzett sörözőben, Hrabal törzshelyén.

Prága mitikus város még abból az időből, amiben máshova nem is nagyon lehetett menni, legfeljebb Krakkóba, azzal a vonattal, amiről Cseh Tamás is énekel. Bécs már tiltott volt, ki tudja, mit tennénk mi ott, nem lettünk engedve. Krakkóba vagy Prágába érve aztán elfelejtettük, hogy nem választhattunk volna mást, gyönyörű hely mindkettő.

Sétálni a Moldva partján, megnézni a Zsidóvárost, felkapaszkodni a Várhoz, beülni a Flekuba, felfedezni a Négykocsmás utcát – a Vár oldalában levő ulica Nerudováról van szó, tessék mindegyik kocsmába bemenni! – ez azért nagy élmény volt; elmentünk többször is, fiókok mélyén van egy sorozat: a Perchez címzett ház előtt mindig más lány áll, ahányszor utaztam...

Hogy Hrabalról mikor hallottunk először, kideríthetetlen. Valahogy elterjedt, hogy van egy író, zseniális műveket ír és ott ül a Tigrisben.

2012. november 9., péntek

Velká Pardubická

Manapság Európa egyik legnagyobb lovas akadályversenye a Pardubicei Nagydíj. 1856-ban – a helyi természeti adottságokat: árkokat, sövényeket kihasználva – Padubicében is megépítették az akadályokkal nehezített pályát, amelyet addig alakítottak, amíg a világon egyedülállóan nehéz nem lett.

Eleinte kisebb versenyeket, köztük angol mintájú „steeplechase” futamokat rendeztek, majd az első igazi Velká Pardubická-ra, 1874. november 5-én került sor, amelynek fődíja 8000 arany volt. Ettől kezdve a versenyt minden évben megrendezték, kivéve a háborús éveket és 1968-at, valamint két évet, amikor nagyon rossz volt az időjárás.

Napjainkban erre a – nemcsak Csehországban méltán híres – lóversenyre általában október második vasárnapján kerül sor. A pálya 6900 méter hosszú, amelyet 31 akadály nehezít. Általában 15–20 ló és lovas vesz részt egy versenyen. Az idén Orphee des Blins nevű lovával Jan Faltejsek diadalmaskodott. Az utóbbi három év nyertese Josef Váňa Tiumen nevű lovával ezúttal a harmadik lett.

2012. november 8., csütörtök

Vyvozní pivovar Ant. Drehera

Zatec (ejtsd zsatec) – német neve Saaz – az érdeklődő sörivó számára elsősorban a tájon termő híres komlóról lehet ismerős. A žateci – vagy Saazer – komlót nem csupán Csehországban, de világszerte is a legjobbak között tartják számon. Így nem véletlen, hogy a sörgyár sörei határozottan komlós karakterűek, akár a világos, akár a barna sörökről legyen szó.

 A városban már a 13. században is főztek sört – a szomjas polgárok szomját négy sörfőzde sörei közül választhattak. A századok során ugyan a sörfőzdék száma lecsökkent kettőre, de a sörszomj nem változott ezért 1777-ben új sörgyárat építettek, és ez a város sörfőzési joggal rendelkező polgárainak tulajdonába került.Ez azonban az 1788-as tűzvész során leégett. Žatec azonban nem sokáig maradt sörgyár nélkül Premysl-család által építtetett vár helyén 1801-ben kezdte meg működését a Bürgerlichen Brauerei Saaz, mely a mai sörgyár elődjének tekinthető.

Érdekesség, hogy a gyár az 1898-as felújítástól az 1948-as államosításig a Dreher család tulajdona volt „Vyvozní pivovar Ant. Drehera” azaz „Dréher Antal kiviteli serfőzdéje” néven. Az államosított sörgyárra azonban nem a fejlődés, hanem a leépülés várt és az újabb aranykorra 1995-ig kellett várni. Ekkor a privatizált sörfőzde tulajdonosa Gustav Seifert lett, akinek köszönhetően lassan, de biztosan nő a gyár termelése. A žateci sörök már nemcsak Csehországban ismertek, hanem Angliába, Olaszországba, Svédországba és immár Magyarországra is exportálják.

2012. október 31., szerda

Sörgyárra fel!



A Czech In megnyitása előtt is találkoztam a jihlavai sörökkel, egykor a sörgyár frenetikus sörkertjében és legutóbb a Pivo Sörvendéglőben. A jihlavai sörök Ježek márkanéven futnak és hozzák a megbízható cseh átlagot. Az elnevezésen sincs semmi csodálkozni való: Jih­lava német neve Iglau, ez pedig állítólag az Igel, azaz sün szó­ból származik.

A kis vakondnak, ennek a kedves cseh totemállatnak, sajnos nem akadt sörös vonatkozása, így örömmel üdvözöljük a tüskésdisznót a csapon! Az elmúlt években méltán felfedezett regionális cseh sörgyárak reméljük, hogy tovább folytatják előrenyomulásukat Buda felé is, hiszen mintha a forradalmi lendület megállt volna a Dunánál.

Persze Csehországban is van még felfedezésre váró sörgyár: Strakonice, Beroun, Krumlov, Chodovar, Dalesice, Kutna Hora és Znojmo, hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyek söreiért még Csehországba kell utaznunk, ahol hogy még szebb legyen a választék, egyre szaporodnak a kis sörfőzdék is.

2012. október 30., kedd

Söröskocsi a tilosban




Sörszállító teherautó Budejovicében a város híres főterén. Gyaníthatóan a felvétel kedvéért engedték csak a forgalom elől elzárt területre, ahol egyébként egy különleges szív alakú utcakő is található. Ezen állt egykor a város vérpadja. A legenda szerint, aki erre rálép sosem talál haza. Nem is csodáljuk, hiszen amennyi kocsma van errefelé, sok lélek bolyonghat a környéken az utat keresve.

2012. október 13., szombat

Egy cseh vienna



Nem sok európai sörgyár büszkélkedhet olyan régi tradíciókkal, mint a třeboňi, amelyet 1379-ben alapítottak az Ágoston-rendi szerzetesek. 1482-től a Rosenberg család lett a sörgyár tulajdonosa. A család több sörfőzdét is birtokolt, de a třeboňi fejlesztését sem hanyagolta el.

A család egyik tagja, Petr Vok nem véletlen lett 2010-ben névadója egy třeboňi sörnek. Méghozzá egy a sörök között igazi különlegességnek számító speciální řezané-nak. A řezané magyar fordítása vágott, de általában helyesebb, ha barna és világos sörök keverékéről beszélünk. A speciální a testesebb – jelen esetben 13°-os – sörök jelzője.

A Petr Vok esetében azonban a gyártó sem beszél „vágásról”, hanem egy régi recept újragondolásáról. Nem is beszélhetünk erről, hiszen a Petr Vok sokkal inkább a vienna – azaz az Anton Dreher nevével fémjelezett bécsi típusú – sörök lassan feledésbe merülő ízvilágát idéző, finoman malátás, mahagóni színű sörkülönlegesség.

A sör különlegességét hangsúlyozza a sörfőzde hogy a palackba fejtett sört kizárólag 0,33-as, díszes üvegben hozzák forgalomba és természetesen jut sör a hordókba, így a sörcsapok alá is.