2012. augusztus 16., csütörtök

Vihar a lombikban


„Próbaképpen bement a Svetbe, és állva megevett tíz deka franciasalátát, miközben, éberen figyelte a széthordott sör habját. A nagy, vékony falú buborékok szárazon pattogva éles szegélyű kráterekké mélyültek. Hát ezt csak igyátok ti magatok!

Szóval, a kultúrházban keményen hideg a pilseni, a Savoyban ugyanaz, megfelelő poharakban szervírozva, a Palace-ban ugyancsak, de gömbölydeden langyédes. Ada csettintett, és az ízlése a keményen hideg és a gömbölyded között polarizálódott, lényegében most már elindulhatott volna a Palace-ba, de előbb mosolyogva Savoy fele tartott, mindig jó megvizsgálni azt, amiről akarunk mondani.

A Savoyban persze alig tíz vendég, a hangulat akár egy kriptában. A kultúrházban pedig zsömle helyett cipősaroknak is beillő kenyérszeletek.Tudtuk előre, de jó megbizonyosodni róla és minden kétség nélkül elindulni a Palace felé.

Alpakkakosárkák friss mákos kiflivel, papírvékony sonkaszeletek, amit a törzsvendégnek mustárral tormával szolgálnak fel, pompás súlyos, tejszínhabszerű sörsapka amely gyűrűszerűen simul a poharak falához és csaknem sértetlenül tapad le az aljára. Jona a fia pincérnő a feje fölé emeli a tálcát, a matt üvegen kirajzolódnak lányos melleinek körvonalai. Ada maga elé képzeli meztelenül, magasba emelt könyökkel, azután lehajt még két pilsenit.”