2012. október 31., szerda

Sörgyárra fel!



A Czech In megnyitása előtt is találkoztam a jihlavai sörökkel, egykor a sörgyár frenetikus sörkertjében és legutóbb a Pivo Sörvendéglőben. A jihlavai sörök Ježek márkanéven futnak és hozzák a megbízható cseh átlagot. Az elnevezésen sincs semmi csodálkozni való: Jih­lava német neve Iglau, ez pedig állítólag az Igel, azaz sün szó­ból származik.

A kis vakondnak, ennek a kedves cseh totemállatnak, sajnos nem akadt sörös vonatkozása, így örömmel üdvözöljük a tüskésdisznót a csapon! Az elmúlt években méltán felfedezett regionális cseh sörgyárak reméljük, hogy tovább folytatják előrenyomulásukat Buda felé is, hiszen mintha a forradalmi lendület megállt volna a Dunánál.

Persze Csehországban is van még felfedezésre váró sörgyár: Strakonice, Beroun, Krumlov, Chodovar, Dalesice, Kutna Hora és Znojmo, hogy csak néhányat említsek azok közül, amelyek söreiért még Csehországba kell utaznunk, ahol hogy még szebb legyen a választék, egyre szaporodnak a kis sörfőzdék is.

2012. október 30., kedd

Söröskocsi a tilosban




Sörszállító teherautó Budejovicében a város híres főterén. Gyaníthatóan a felvétel kedvéért engedték csak a forgalom elől elzárt területre, ahol egyébként egy különleges szív alakú utcakő is található. Ezen állt egykor a város vérpadja. A legenda szerint, aki erre rálép sosem talál haza. Nem is csodáljuk, hiszen amennyi kocsma van errefelé, sok lélek bolyonghat a környéken az utat keresve.

2012. október 13., szombat

Egy cseh vienna



Nem sok európai sörgyár büszkélkedhet olyan régi tradíciókkal, mint a třeboňi, amelyet 1379-ben alapítottak az Ágoston-rendi szerzetesek. 1482-től a Rosenberg család lett a sörgyár tulajdonosa. A család több sörfőzdét is birtokolt, de a třeboňi fejlesztését sem hanyagolta el.

A család egyik tagja, Petr Vok nem véletlen lett 2010-ben névadója egy třeboňi sörnek. Méghozzá egy a sörök között igazi különlegességnek számító speciální řezané-nak. A řezané magyar fordítása vágott, de általában helyesebb, ha barna és világos sörök keverékéről beszélünk. A speciální a testesebb – jelen esetben 13°-os – sörök jelzője.

A Petr Vok esetében azonban a gyártó sem beszél „vágásról”, hanem egy régi recept újragondolásáról. Nem is beszélhetünk erről, hiszen a Petr Vok sokkal inkább a vienna – azaz az Anton Dreher nevével fémjelezett bécsi típusú – sörök lassan feledésbe merülő ízvilágát idéző, finoman malátás, mahagóni színű sörkülönlegesség.

A sör különlegességét hangsúlyozza a sörfőzde hogy a palackba fejtett sört kizárólag 0,33-as, díszes üvegben hozzák forgalomba és természetesen jut sör a hordókba, így a sörcsapok alá is.

2012. október 9., kedd

Radko Pytlik: A csapszék árnyékában




A vendéglő szó indoeurópai gyöke szerint olyan helyiséget jelent, amelyben – kisebb, vagy nagyobb térítés fejében – a betérőket vendégül látják. (Gótul gasts, latinul hostis, csehül hostinec.) A szó eredetileg idegent jelentett, értelme később egyre rosszabbra fordult, míg az „ellenséges idegen” jelentést el nem nyerte. Eleinte a vendéglőkben gyűjtötték össze az emberek a terméshozamot; a későbbiekben pedig kereskedtek is ott.
A kocsmákról alkotott vélemények igencsak eltérőek. Vannak, akik kárhoztatják: az erkölcs züllesztőjének tartják. Mások szinte metafizikai tulajdonságokkal ruházzák fel a vendéglőket: a transzcendencia utáni-vággyal, amely a modern ember életéből amúgy kimarad. Régebben időről időre dionüszoszi lakomákat, búcsúkat és karneválokat tartottak, ahol a bőség és falánkság mítoszának hódoltak.
Ennek is volt saját külön értelme. Az orgiasztikus őrültség pillanataiban az ember kikel saját magából, az extázis és rajongás állapotába kerül, és út nyílik előtte a dolgok legrejtettebb lényegének megismerése felé, visszatér gyerekkorába, a lét őseredetéhez. Mintha az emberben maga a természet hatalmas alkotóereje kelne életre egyszerre. A metafizikai enyhülés akár egy pillanatra is kiragadhat a látszatok múló változékonyságából, s a transzcendenciára utal.
Az extázis pillanataiban az emberek menekvést keresnek a modern káosz elől. Olyanok is vannak, akik számára a kocsmai társaságban töltött idő rituálé. Olyasmi, aminek sajátos értelme és jelentése van. Olyan pillanat, amelyben kiszabadulunk a hétköznapiságból, lerázzuk a stresszt és az átlagember is megtalálhatja elveszett öntudatának legalább egy darabját.

(A fotón Radko Pytlik és a fordító Polgár László)