2013. december 29., vasárnap

Kocsmaversek és a kisvakond



Jiří Žáček‎ neve annak ellenére ismeretlen Magyarországon, hogy Zdenek Miller Kisvakondjának  legutóbbi történeteit már ő írta. Mi itt két szép kocsmaversét adjuk közre, melyeket Dénémeth István fordított magyarra.

Csavargók földjén


A világon minden felhő
göndör, mint a birkák gyapja,
kocsmák mélyén a szomjúság
habzik, mint a sörnek habja.

És ha elalszik a hétalvó,
fölriad a zeneszóra -
kelletlenül hazaindul,
ha kiürül a korsója.


Őszi iszákosok


Hervadunk, mint őszi virág,
szíjuk a szar cigarettát,

a kocsmában serünk felett
pörölünk a jó istennel.

Amíg iszunk itt hitelbe,
füstként szállunk fel az égbe.

 

2013. december 15., vasárnap

Bohemia Regent





Třeboň a dél-cseh mocsárvidék szélén jött létre a 12. században. 1341-ben kapott városi jogokat. 1366-ban az egyik leggazdagabb család, a Rožmberkek kezébe került, az ő idejük alatt vált az ingoványos terület a halastavak gyönyörű vidékévé és ekkor épült a város reneszánsz erődítménye is. Třeboň a 17. században élte igazi fénykorát, amikor Petr Vok a várost a család székhelyévé emelte.

2013. október 22., kedd

Prága város törpéi


Prága elvarázsolt város. Ezt mindenki tudja, aki csak egyszer is megfordult terein, kóborolt utcáin, megpihent kastélyainak parkjaiban, koptatta sörözőinek padjait. Amikor az utazó hazaérkezik, maga is elcsodálkozva meséli: hiába a sok girbegurba utca, titkos sikátor, rejtett lépcső, mégsem tévedt el soha. Mindig megtalálta a hazavezető utat, a keresett múzeumot vagy azt a kis füstös sörözőt, ahol épp az imént verték csapra a hordót, s pillanatnyi szünet után ismét megindult a sörfolyam. Ha jól emlékszik, Staroprament mértek. Az arany város aranyló sörét. S lehet-e elfelejteni az a hangot, amikor a sörrel teli korsó koppan a söntés egyszerű bádogpultján? Majd a mozdulatot, amivel a pincér a tizenöt teli korsó mellé teszi a tizenhatodikat és egy könnyed mozdulattal - amire
születni kell - válla fölé emeli az egészet?

2013. szeptember 24., kedd

A cseh sör napja



Az idei szeptember huszonhetedike különleges nap lesz a cseh sörivók életében: először ünneplik meg a Cseh Sör Napjaként Vencel azaz Václav neve napját megelőző napon. Azért pont ezen a napon, mert Szent Vencel (907-929) a cseh Přemysl uralkodóház tagja a cseh sörfőzők védőszentje.

A cseh fejedelem megtiszteltetést azzal vívta ki, hogy az értékes cseh komló kivitelét az országából, halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg. Halála után szentté nyilvánították és a csehek védőszentje, 2000 óta szeptember huszonnyolcadika a cseh államalapítás ünnepe is. 

Az idei ünneplésben több mint 800 cseh söröző és étterem vesz részt, ahol nem csak a finom cseh söröket, hanem a cseh gasztronómia remekeit is bemutatják. 

2013. szeptember 19., csütörtök

Egy vitathatatlan tizenegyes


A libereci városi polgárság 1560-ban szerezte meg a sörfőzés jogát. A szabályozás rendkívül szigorú volt, nem csak a gyártott sör mennyiségét, hanem a gyártás során alkalmazott előírásokat illetően is. A város és környéke németek lakta vidék volt, így nincs is mit csodálkozni azon, hogy átvették a szigorú bajor szabályokat, s ennek megfelelő körültekintéssel főzték a sört évszázadokon át.

A 19. század derekán Liberec és környékének sörfogyasztása éves szinten már 200 ezer osztrák vödörnyi (1 vödör=51,62 liter) szintre emelkedett, s így szükségessé vált egy nagyobb kapacitású, új üzem építése. Erre új helyen, a városfalon kívül, egy tágasabb területen, Vratislavicében került sor, ahol 1873-ban indult meg a főzés.

2013. szeptember 3., kedd

Prága, Prága, Prága

A magyar turisták többsége vet egy pillantást a Szent Vitus székesegyházra, végigszalad az Aranyutcácskán, átvágja magát a Károly hídon hömpölygő tömegen, majd a tömegvonzásnak engedve végignézi az Orloj harangjátékát. S miután szemrevételezte a Tin-templomot, talán még elsétál a zsidónegyedbe, hogy megállapítsa: a temető és a múzeum látogatása szemérmetlenül drága. Ha kötelező látnivalók letudva: uzsgyi, a kocsmába. Nincs is abban semmi kivetnivaló, hogy a prágai kocsmák magyar szótól hangosak.

A rendszerváltozás után sok rémhír terjengett arról, hogy a Királyok útja – a legfontosabb „turistaösvény” – mentén könnyen átvágják a turistákat, így a rutinos versenyzők előnyben részesítik a hangulatos külvárosi sörözőket.
Ebben a törekvésükben segíti őket a Prága 3. A kötetben szereplő 96 vendéglátóhely nagy többsége sem az első, sem a második kiadásban nem szerepelt.

Így valójában a Prága 3. inkább a Sörmentén sorozat – Bécs, Budapest, Csehország, Prága – legújabb darabjának, mint bővített, újabb kiadásnak nevezhető. A szerzőtársak – Hagymássy András, Marton Jenő és Vétek György – is rutinos sörbúvárok és ez garancia arra, hogy aki a könyv alapján járja majd végig a „prágai sörszlalomot” nem fog csalódni. A merítés a hagyományos sörözők mellett megmutatja az új trendeket, a söröző-sörfőzdék gomba módra szaporodó sokaságát.

Mert természetesen Prágában sem állt meg az idő, akad hely, ahol modellvasúton érkezik a sör a vendég asztalához, és igenis van, ahol meztelen pincérnők szolgálnak fel. Ma már természetes az is, hogy nemcsak a szokásos szentháromságot – výcepní, ležák, tmavý – és nem is csak egy sörgyár termékeit csapolják, a rekorder kocsmában 48 féle csapolt (!) sör közül választhatunk.

A könyv követi a klasszikus útikönyvek módszerét, vagyis törekszik arra, hogy a bemutatott helyek jól reprezentálják azt, amit ma a turista Prága sörözőiben megtapasztalhat. Emellett valamennyi városrész legjelentősebb műemlékeit is bemutatja és bevezet a cseh kulinária világába is. A szerzők ügyesen kerülik el az ilyen útikönyvek legnagyobb csapdáját: az állandó önismétlést, ami ennyi hely bemutatása esetén igen tiszteletreméltó teljesítmény.

A kötet hasznos útitárs, rengeteg praktikus tanáccsal látja el a sörszomjas vándort, akit térképek segítenek eligazodni Prága kocsmavilágában. Élvezetes a stílusa is, ám még szórakoztatóbb lenne, ha több anekdota szólna a híres törzsvendégekről. De az olyanokról is, mint Bohus bácsi, aki szerint jobb egy kiskocsmában sörözni, mint egy nagy gyárban dolgozni – és ezzel a „svejki” megállapítással nincs is mit vitatkozni.

2013. augusztus 19., hétfő

A kisszériás pilseni



A pilseni sörgyár 2007-ben új és minden tekintetben különleges söröket dobott piacra. A kis szériás, eredetileg csak 15 literes hordós kiszerelésű Master sörükkel elsősorban azoknak sörínyenceknek a kedvében szerettek volna járni, akik megunták a tömegsörök nem túlságosan izgalmas ízeit.


Európában a nagy sörgyárak új termékekkel, jellemzően olcsó árú sörökkel igyekszenek  visszahódítani a fogyasztókat, és fellendülőben van a különféle pre-mixek – a radlerek és más gyümölcsös, fűszeres ízesítésű sörök piaca is.  A pilzeniek más megoldást választottak. Sörmesterük Václav Berka 2007-ben régi korok karakteres söreit idéző két sörrel jelentkezett a piacon.

2013. június 25., kedd

Csehszlovák falfirkák



A hetvenes években a legtöbb magyar fiatal külföldi utazásai rendre véget értek a szocialista testvérállamok területén. Persze, aki akkor utazott, az tudja, hogy középiskolásként hiába is próbálunk volna Nyugatra kérezkedni, azt hivatalosan úgy értékelték, hogy „Külföldre utazása közérdeket sért!”
Maradt hát az NDK, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia! Az viszont évente akár többször is.

2013. június 15., szombat

Prágai sörkalauz



Íme, minden kocsmaguide őse, a Prágai sörkalauz, melyet a Kelenföld Kiadó adott ki 1989-ben. A kis könyvecske megjelenése forradalmi változást hozott a magyar-cseh kapcsolatokban és hatására magyar sörturisták sokasága lepte el a prágai kocsmákat.

A cseh söröket, már amelyik bekerült az országba, a nyolcvanas években majdnem olyan tisztelet övezte, mint a hiánygazdasági években a Fa szappant, vagy a Bánfi-cseppet. Polgár László és Simkó György könyvével a kezében számtalan turista ült vonatra, hogy személyesen is meggyőződjön a sörkalauzban foglaltakról és megismerkedjen a csehszlovák főváros szépségeivel.

Mert az akkori Prága – a maga megkopott szocreál szürkeségében, aládúcolt és körbeállványozott  műemlékeivel – is szép volt. A rendszerváltozást követően azonban a cseh főváros jelentős változásokon ment keresztül: épületei új „köntöst” kaptak és Prága sosem látott szépségben ragyogó turistalátványosság lett. 

A változások ne hagyták érintetlenül a „cseh kultúra mindennapjaiba” beépült kocsmákat sem és a Prágai sörkalauz harminchárom sörözője közül – őszinte sajnálatunkra – sok bezárt. Így hát nagyon aktuális lenne a Prágai sörkalauz bővített, második kiadása, melyet őszinte izgalommal vár a cseh sörök minden barátja!  

2013. június 10., hétfő

Prágai kiruccanás



A kilencvenes évek eleje vagy közepe? Két barátommal elhatározzuk, hogy néhány napra kiruccanunk Prágába. Autóval megyünk, először Bécsbe, hogy meglátogassunk valakit, aki színésznő, s éppen ott lép fel, aztán onnan Kelet-Európa Velencéjébe. 
Prágáról a rendszerváltás után derül ki igazán, hogy nem véletlenül viseli ezt a nevet. A szocialista világbeli szürkeségnek semmi nyoma a belvárosban. Az utcák tiszták, a patinás cégtáblák csillognak, és ami különösen tetszik: a butikok nem lepik el a történelmi levegőjű negyedeket. Lüktet a város, de nincs tülekedés. Mosolygó arcok, kedélyes figurák, üdeség. 
Igen, az arculatát szép lassan elveszítő, magát idegen maskarákban illegető Budapesttel szemben Prágának jót tett a váltás, a főváros arcáról eltűntek a ráncok, megfiatalodott, sokat letagadhatna a karából, de mégis hiányzik valami. 

2013. április 24., szerda

Sligovica, a cseh szilvapálinka



 
A szilvapálinka Magyarországon az egyik leghíresebb égetett szeszes ital, ám más fontos termővidékei gyakorlatilag körülölelik Magyarorszá­got. Némelyek szerint a leg­jobb szilvapálinka, illetve slivovica a boszniai Pocegaca szilvából készül. 
Az ottani őslakosok egyenesen úgy tartják, hogy a szilvapálinkát ők találták föl, de ugyanezt állítják a sligovicáról a csehek is, akik a Jelinek pálinkákkal és a kóser sligovicával meglehetősen nagy piacra tettek szert világszerte.
A híres szilvapálinkák közé soroljuk még a szatmári szilva mellett az orosz tuikát, a román zuikát (cuukát).

2013. április 12., péntek

Alkoss egy cseh remeket

Rövidfilmpályázat, melyre akár a telefonoddal elkészített alkotással is nevezhetsz, de ha el akarod vinni a fődíjat, nem árt egy komolyabb felszerelés. A lényeg persze, hogy legyen benne egy kis Hrabal és egy kis sörhab.

2013. március 16., szombat

A libereci kapucnis



A kapucinusok (Capucini ordinis fratrum minorum) a ferencesek egy ága, melyet Matteo di Bassi alapított 1525-ben Itáliában. A rend tagjai a ferencesek többi ágától, csak külsőségekben különböztették meg magukat: csúcsos csuklyát és szakállt viselnek, egyebekben ugyanazokat a szigorú szabályokat tartották és tartják meg és elsőrendű feladatuknak lelkipásztori munkát tartják.

Jellegzetes csuklyájukról nemcsak a ruhával egybeszabott csúcsos fejfedő kapta meg a kapucni nevet, nemcsak a tejhabbal tupírozott kávé lett kapucsinó – hanem több sörfőzde nevezte el sörét a rendről és bukkan fel így a csuhás szerzetes a sörcímkéken is.

2013. február 28., csütörtök

Hrabal és Polna



Polnát és az itteni sörgyárat említi Bohumil Hrabal, a világhírű cseh író is, aki e környéken töltötte gyermekkorának meghatározó részét - az I. világháborút és az azt követő rövidebb időszakot.

Bohumil – akkor még Bohumil Kilián – mostohaapja, Frantisek Hrabal, a sörgyárban volt könyvelő, s édesanyja, Marie is itt dolgozott. A kis Bohous, akit mostohaapja ekkor íratott saját nevére, az utcán nevelkedett. A kisfiú, bizarr vörös kabátkájában, rendőrsapkában kóborolt a városban, kétszer is majdnem vízbe fúlt: egyszer a patakban, másszor meg a tér közepén a díszkútba. A temetéseken és lakodalmakon hívatlan vendégként mindig részt vett, s a helyi cukrászdában hozomra vette az indiánert, hogy aztán megvendégelhesse a város szegény gyerekeit. 

A távolabbi vasútállomásról kísérelt meg potyautasként eljutni Brno-Zidenicében lakó nagymamájához. „Mikor eszembe jutott Zidenice vagy Polna, egész úton az iskola felé mérgemben egy tégladarabot rugdostam” - írja később egy hagyatékában talált írásban arról, milyen érzéseket váltott ki belőle a Nymburkba való költözés.

2013. február 23., szombat

Nová pakai cseresznyés

Boldogult ifjúkoromban volt egy – persze nem ez volt az egyetlen – érthetetlen szenvedélyem: nagyon szerettem a sörhöz cherry brandyt vagy bonbon meggyet inni. Megjegyzem se a kevert – emlékszik még valaki erre az ínyencségre? – se a Hubertus soha, szóba sem jöhetett, Unicumot pedig csak elvétve lehetett kapni.
A két hazai „likőrkülönlegesség” valamelyikét is csak a harmadik sör után rendeltem – mintegy alátámasztva a para-kovácsi bölcsességet, miszerint a „negyedik sör már tömény”! Sör nélkül eszembe se jutott volna egyik sem, így azonban valamilyen máig megmagyarázhatatlan oknál fogva szerettem, még szesztestvéreim és ivócimboráim rosszalló és gúnyolódó megjegyzéseit is leráztam magamról.
Miközben ők öntötték magukba az orosz vodkát – a whisky akkor még megfizethetetlen volt – én nyalogattam a körömlakkjaimat. Sört azonban akkoriban is minőségit ittam, a KGST egyetlen áldását az olcsó cseh(szlovák) vagy NDK söröket. Mellékesen megjegyzem egyszer törzshelyünkön, még a nyolcvanas években a Primátor is felbukkant.

Aztán amilyen váratlan bukkant elő ez sör-likőr páros szeretet, olyan váratlanul el is múlt. Most azonban örömmel fedeztem fel a Bohemia Sörszalonban, hogy a Nova Paká-i sörgyár ízesített sörei között van egy cseresznyés, 4,1 százalék alkoholtartalommal. Lehet, hogy a kriek az igazi ebben a műfajban, de ez akkor is jobban bejött nekem.

2013. január 17., csütörtök

Rekviem egy bezárt kocsmáért




Régi prágai kedvencünk az U malvaze volt, mi egyszerűen csak Hordósnak hívtuk, a kapubejárat fölé függesztett cégér okán. Fekvése miatt az első között esett áldozatául, immár húsz éve, a Prágát elárasztó turisták hadának. Különleges hangulatot kölcsönzött neki, az is hogy este a képzőművészetisek egy korsó sörért bárkinek a karikatúráját megrajzolták. Tintát sem akármilyet használtak: a sűrű fekete sör és a tus keverékét.
 
Emlékezzünk az U malvazéra az alábbi idézettel is:

2013. január 13., vasárnap

Hrabal macskái



Kedvenc írónk Bohumil Hrabal őszintén rajongott a macskákért. Sajnos az egészségügyi előírások tiltják, hogy sörözőnkben néhány valódi macsek is mászkáljon, így csak szobrocskák meg egy gyönyörű sörösharangon domborító cica  és persze az író szavai idézik meg szellemüket:

„Megvan a magam célja, az én apró örömöm, mely annál nagyobb, minél pontosabban tudom, hogy valahol ott az erdőben várnak azok az én cicuskáim, azok az én kandúrjaim, mert én vagyok az ő kulcsuk, az ő szemükben nem csupán az eltartójuk vagyok, de apjuk is és Istenük is egyben...  Amint jóízűen befalják, amit hoztam nekik... ülnek és dorombolnak... néznek rám és lehunyják szemüket a nagy kommunikáció-áradattól, a nagy misztikus egyesülésben, amely összekapcsol minket, és én simogatom őket, és ők hozzám dörgölődznek, és kezemből sercegve szóródnak bundácskáikba az ünnepi csillagok, amelyek az én szememben is ragyognak, mert a kandúrok iránt érzett szeretetem megfiatalított... 

Néha egyik macskát a másik után veszem a kezembe, odanyomom arcomat az arcukhoz, és a szerelem esztelen szavait suttogom nekik, ahogyan évekkel ezelőtt odabújtam a szépséges fiatal leánykákhoz, és ugyanezeket suttogtam fülükbe. Az, amit ma már egy emberrel kapcsolatban nem engedhetek meg magamnak anélkül, hogy nevetségessé ne válnék, a cicák és kandúrok iránt érzett szeretetben és szeretet által boldog egyetértésre és megértésre talál.”

2013. január 9., szerda

Harminchárom nevem volt



Azt tudjuk, hogy a krumpli elterjedése a Kárpát-medencében az 1780-as években kezdődött, arról azonban semmilyen adatunk nincs, hogy kinek jutott először eszébe lereszelni, majd liszttel, borssal, és sóval összekeverve zsírban kisütni.

Gyanítható, hogy ez egy időben, többeknek is eszébe juthatott, mert különben mi indokolná, hogy majd’ ugyanaz az étel számtalan néven ismert. Ilyen a tócsni, de nevezik lapcsánkának, cicegének, gánicának, görhönynek, plackinak, vagy bramboráknak, hogy csak a legismertebbeket említsük.

A krumplilángos, cmunda néven, a Hrabal söröző étlapján is megtalálható. Nem véletlen, hiszen ez az egyszerű és mégis nagyszerű étel ahogy Közép-Európában sokfelé, úgy Csehországban is népszerű. A széleskörű ismertségből következően viszont valószínű, hogy alig-alig létezik két egyforma változata. A változatosságot jelentheti a felhasznált alapanyagok különfélesége, de az elkészítés sok-sok módja is.

2013. január 7., hétfő

Cseh sörök Pesten



Szerintem manapság Prága mellett Pesten mérik a legtöbbféle cseh sört. Az őrület valamikor öt évvel ezelőtt kezdődött az I. Cseh Sörfesztivál nagy sikere után.

Néhány vállalkozó szellemű ember elérkezettnek látta az időt, hogy remek cseh sörökkel lássa el a hazai gyártmányokkal nem igazán elkényeztetett fogyasztókat. Legfeljebb azt nem értem, hogy miért kellett erre ilyen sokáig várni?

Mert cseh sört persze lehetett kapni előtte is. A Pilsner Urquell és a Staropramen a hazai sörgyárakat is tulajdonló multik, a budejovicei Budvar és Samson valamint a Krusovice importőrök révén került az országba. Az itthon gyártott Kozel-t vagy a megcsúfolt Branikot nem véletlen nem említem!

Megjegyzem, hogy sört importálni nem egyszerű és jövedéki termékről lévén szó, drága dolog is, szigorú vám és adó szabályokkal. Ennek ellenére szépen sorban, egyre többen is belevágtak, illetve megteremtették a lehetőséget, hogy egyre több helyen legyen a kínálatban cseh sör.

2013. január 5., szombat

A morva veréb


Tegnap óta a remek cseh sörök mellé a cseh konyha közkedvelt ételeiből is ízelítőt kaphatunk a Rákóczi úti Hrabal Sörözőben. A választékból mi most a Moravský vepřový vrabec azaz egyik legnépszerűbb kocsmai étel receptjét adjuk közre. További cseh ételek receptjeit találhatja meg  Bohemia Baráti Kör honlapján.



Hozzávalók (4 személyre):
60 dkg sertéstokány csont nélkül, 1 nagy fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, köménymag, só, őrölt bors, 1 kanál zsír, 1 kanál finomliszt
Elkészítése:
A húst nyolc egyforma darabra vágjuk, tepsibe tesszük, majd rászórjuk a felszeletelt hagymát és az apróra vagdalt fokhagymát, megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a köményt és a zsírt a liszttel. Az egészet jól összekeverjük, és előmelegített sütőben puhára sütjük, vizet öntve alá.  A kész „verebeket” savanyú káposztával és krumplis knédlivel szolgáljuk fel.

Jó étvágyat!