2013. február 28., csütörtök

Hrabal és Polna



Polnát és az itteni sörgyárat említi Bohumil Hrabal, a világhírű cseh író is, aki e környéken töltötte gyermekkorának meghatározó részét - az I. világháborút és az azt követő rövidebb időszakot.

Bohumil – akkor még Bohumil Kilián – mostohaapja, Frantisek Hrabal, a sörgyárban volt könyvelő, s édesanyja, Marie is itt dolgozott. A kis Bohous, akit mostohaapja ekkor íratott saját nevére, az utcán nevelkedett. A kisfiú, bizarr vörös kabátkájában, rendőrsapkában kóborolt a városban, kétszer is majdnem vízbe fúlt: egyszer a patakban, másszor meg a tér közepén a díszkútba. A temetéseken és lakodalmakon hívatlan vendégként mindig részt vett, s a helyi cukrászdában hozomra vette az indiánert, hogy aztán megvendégelhesse a város szegény gyerekeit. 

A távolabbi vasútállomásról kísérelt meg potyautasként eljutni Brno-Zidenicében lakó nagymamájához. „Mikor eszembe jutott Zidenice vagy Polna, egész úton az iskola felé mérgemben egy tégladarabot rugdostam” - írja később egy hagyatékában talált írásban arról, milyen érzéseket váltott ki belőle a Nymburkba való költözés.

2013. február 23., szombat

Nová pakai cseresznyés

Boldogult ifjúkoromban volt egy – persze nem ez volt az egyetlen – érthetetlen szenvedélyem: nagyon szerettem a sörhöz cherry brandyt vagy bonbon meggyet inni. Megjegyzem se a kevert – emlékszik még valaki erre az ínyencségre? – se a Hubertus soha, szóba sem jöhetett, Unicumot pedig csak elvétve lehetett kapni.
A két hazai „likőrkülönlegesség” valamelyikét is csak a harmadik sör után rendeltem – mintegy alátámasztva a para-kovácsi bölcsességet, miszerint a „negyedik sör már tömény”! Sör nélkül eszembe se jutott volna egyik sem, így azonban valamilyen máig megmagyarázhatatlan oknál fogva szerettem, még szesztestvéreim és ivócimboráim rosszalló és gúnyolódó megjegyzéseit is leráztam magamról.
Miközben ők öntötték magukba az orosz vodkát – a whisky akkor még megfizethetetlen volt – én nyalogattam a körömlakkjaimat. Sört azonban akkoriban is minőségit ittam, a KGST egyetlen áldását az olcsó cseh(szlovák) vagy NDK söröket. Mellékesen megjegyzem egyszer törzshelyünkön, még a nyolcvanas években a Primátor is felbukkant.

Aztán amilyen váratlan bukkant elő ez sör-likőr páros szeretet, olyan váratlanul el is múlt. Most azonban örömmel fedeztem fel a Bohemia Sörszalonban, hogy a Nova Paká-i sörgyár ízesített sörei között van egy cseresznyés, 4,1 százalék alkoholtartalommal. Lehet, hogy a kriek az igazi ebben a műfajban, de ez akkor is jobban bejött nekem.