2013. június 25., kedd

Csehszlovák falfirkák



A hetvenes években a legtöbb magyar fiatal külföldi utazásai rendre véget értek a szocialista testvérállamok területén. Persze, aki akkor utazott, az tudja, hogy középiskolásként hiába is próbálunk volna Nyugatra kérezkedni, azt hivatalosan úgy értékelték, hogy „Külföldre utazása közérdeket sért!”
Maradt hát az NDK, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia! Az viszont évente akár többször is.

2013. június 15., szombat

Prágai sörkalauz



Íme, minden kocsmaguide őse, a Prágai sörkalauz, melyet a Kelenföld Kiadó adott ki 1989-ben. A kis könyvecske megjelenése forradalmi változást hozott a magyar-cseh kapcsolatokban és hatására magyar sörturisták sokasága lepte el a prágai kocsmákat.

A cseh söröket, már amelyik bekerült az országba, a nyolcvanas években majdnem olyan tisztelet övezte, mint a hiánygazdasági években a Fa szappant, vagy a Bánfi-cseppet. Polgár László és Simkó György könyvével a kezében számtalan turista ült vonatra, hogy személyesen is meggyőződjön a sörkalauzban foglaltakról és megismerkedjen a csehszlovák főváros szépségeivel.

Mert az akkori Prága – a maga megkopott szocreál szürkeségében, aládúcolt és körbeállványozott  műemlékeivel – is szép volt. A rendszerváltozást követően azonban a cseh főváros jelentős változásokon ment keresztül: épületei új „köntöst” kaptak és Prága sosem látott szépségben ragyogó turistalátványosság lett. 

A változások ne hagyták érintetlenül a „cseh kultúra mindennapjaiba” beépült kocsmákat sem és a Prágai sörkalauz harminchárom sörözője közül – őszinte sajnálatunkra – sok bezárt. Így hát nagyon aktuális lenne a Prágai sörkalauz bővített, második kiadása, melyet őszinte izgalommal vár a cseh sörök minden barátja!  

2013. június 10., hétfő

Prágai kiruccanás



A kilencvenes évek eleje vagy közepe? Két barátommal elhatározzuk, hogy néhány napra kiruccanunk Prágába. Autóval megyünk, először Bécsbe, hogy meglátogassunk valakit, aki színésznő, s éppen ott lép fel, aztán onnan Kelet-Európa Velencéjébe. 
Prágáról a rendszerváltás után derül ki igazán, hogy nem véletlenül viseli ezt a nevet. A szocialista világbeli szürkeségnek semmi nyoma a belvárosban. Az utcák tiszták, a patinás cégtáblák csillognak, és ami különösen tetszik: a butikok nem lepik el a történelmi levegőjű negyedeket. Lüktet a város, de nincs tülekedés. Mosolygó arcok, kedélyes figurák, üdeség. 
Igen, az arculatát szép lassan elveszítő, magát idegen maskarákban illegető Budapesttel szemben Prágának jót tett a váltás, a főváros arcáról eltűntek a ráncok, megfiatalodott, sokat letagadhatna a karából, de mégis hiányzik valami.