2013. szeptember 24., kedd

A cseh sör napja



Az idei szeptember huszonhetedike különleges nap lesz a cseh sörivók életében: először ünneplik meg a Cseh Sör Napjaként Vencel azaz Václav neve napját megelőző napon. Azért pont ezen a napon, mert Szent Vencel (907-929) a cseh Přemysl uralkodóház tagja a cseh sörfőzők védőszentje.

A cseh fejedelem megtiszteltetést azzal vívta ki, hogy az értékes cseh komló kivitelét az országából, halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg. Halála után szentté nyilvánították és a csehek védőszentje, 2000 óta szeptember huszonnyolcadika a cseh államalapítás ünnepe is. 

Az idei ünneplésben több mint 800 cseh söröző és étterem vesz részt, ahol nem csak a finom cseh söröket, hanem a cseh gasztronómia remekeit is bemutatják. 

2013. szeptember 19., csütörtök

Egy vitathatatlan tizenegyes


A libereci városi polgárság 1560-ban szerezte meg a sörfőzés jogát. A szabályozás rendkívül szigorú volt, nem csak a gyártott sör mennyiségét, hanem a gyártás során alkalmazott előírásokat illetően is. A város és környéke németek lakta vidék volt, így nincs is mit csodálkozni azon, hogy átvették a szigorú bajor szabályokat, s ennek megfelelő körültekintéssel főzték a sört évszázadokon át.

A 19. század derekán Liberec és környékének sörfogyasztása éves szinten már 200 ezer osztrák vödörnyi (1 vödör=51,62 liter) szintre emelkedett, s így szükségessé vált egy nagyobb kapacitású, új üzem építése. Erre új helyen, a városfalon kívül, egy tágasabb területen, Vratislavicében került sor, ahol 1873-ban indult meg a főzés.

2013. szeptember 3., kedd

Prága, Prága, Prága

A magyar turisták többsége vet egy pillantást a Szent Vitus székesegyházra, végigszalad az Aranyutcácskán, átvágja magát a Károly hídon hömpölygő tömegen, majd a tömegvonzásnak engedve végignézi az Orloj harangjátékát. S miután szemrevételezte a Tin-templomot, talán még elsétál a zsidónegyedbe, hogy megállapítsa: a temető és a múzeum látogatása szemérmetlenül drága. Ha kötelező látnivalók letudva: uzsgyi, a kocsmába. Nincs is abban semmi kivetnivaló, hogy a prágai kocsmák magyar szótól hangosak.

A rendszerváltozás után sok rémhír terjengett arról, hogy a Királyok útja – a legfontosabb „turistaösvény” – mentén könnyen átvágják a turistákat, így a rutinos versenyzők előnyben részesítik a hangulatos külvárosi sörözőket.
Ebben a törekvésükben segíti őket a Prága 3. A kötetben szereplő 96 vendéglátóhely nagy többsége sem az első, sem a második kiadásban nem szerepelt.

Így valójában a Prága 3. inkább a Sörmentén sorozat – Bécs, Budapest, Csehország, Prága – legújabb darabjának, mint bővített, újabb kiadásnak nevezhető. A szerzőtársak – Hagymássy András, Marton Jenő és Vétek György – is rutinos sörbúvárok és ez garancia arra, hogy aki a könyv alapján járja majd végig a „prágai sörszlalomot” nem fog csalódni. A merítés a hagyományos sörözők mellett megmutatja az új trendeket, a söröző-sörfőzdék gomba módra szaporodó sokaságát.

Mert természetesen Prágában sem állt meg az idő, akad hely, ahol modellvasúton érkezik a sör a vendég asztalához, és igenis van, ahol meztelen pincérnők szolgálnak fel. Ma már természetes az is, hogy nemcsak a szokásos szentháromságot – výcepní, ležák, tmavý – és nem is csak egy sörgyár termékeit csapolják, a rekorder kocsmában 48 féle csapolt (!) sör közül választhatunk.

A könyv követi a klasszikus útikönyvek módszerét, vagyis törekszik arra, hogy a bemutatott helyek jól reprezentálják azt, amit ma a turista Prága sörözőiben megtapasztalhat. Emellett valamennyi városrész legjelentősebb műemlékeit is bemutatja és bevezet a cseh kulinária világába is. A szerzők ügyesen kerülik el az ilyen útikönyvek legnagyobb csapdáját: az állandó önismétlést, ami ennyi hely bemutatása esetén igen tiszteletreméltó teljesítmény.

A kötet hasznos útitárs, rengeteg praktikus tanáccsal látja el a sörszomjas vándort, akit térképek segítenek eligazodni Prága kocsmavilágában. Élvezetes a stílusa is, ám még szórakoztatóbb lenne, ha több anekdota szólna a híres törzsvendégekről. De az olyanokról is, mint Bohus bácsi, aki szerint jobb egy kiskocsmában sörözni, mint egy nagy gyárban dolgozni – és ezzel a „svejki” megállapítással nincs is mit vitatkozni.